Alvászavarok

Az alvás a szervezet regenerálódása szempontjából alapvető szükségletet jelent. Ahhoz, hogy a mindennapi életünket megfelelően szervezhessük, ki kell tudnunk aludni magunkat.

A kialvatlanság megnehezíti a mindennapi életvezetésünket. A pszichés alkalmazkodóképesség, a figyelmi kapacitás és a munkateljesítmény csökken; a fáradtság következtében ingerlékenyebbek leszünk, és így csökken a stresszel szembeni ellenállóképességünk is. Az elalvási és átalvási nehézségek mögött gyakran húzódnak meg pszichés problémák, például fokozott szorongás. A megfelelő relaxációs technikák, valamint az ezt kiegészítő neurofeedback tréning hatékony segítséget jelenthet a nehézségek leküzdésében.

Súlyosabb probléma vagy szorongásos zavarok esetén fontos, hogy megfelelő segítséget kapjon az egyén. Ilyen esetekben érdemes orvosi segítséget kérni, vagy pszichológushoz fordulni.

Az, hogy kinek mennyi alvásra van szüksége, egyénenként és életszakaszonként változik, de általánosságban elmondható, hogy egy felnőtt ember számára 7-8 óra alvásra van szükség. Az alvás két fő szakaszra bontható, amelyek folyamatosan váltakoznak. A REM fázisban álmodunk, ekkor dolgozzuk fel a velünk történt eseményeket, ekkor rendszereződnek tapasztalataink; a non-Rem fázis pedig a mélyalvás szakasza.

Az alvásciklus

Az ismert alváskutatási eredményekből tudjuk, hogy az alvás az agyi elektromos tevékenység szempontjából különböző fázisokra bontható. Prepubertás korra alakul ki a kb. 90 perces periodicitással jelentkező REM (Rapid Eye Movement) 25%-os jelenléte a Non-REM 75%-os jelenlétével szemben, mely már a felnőttkorra is jellemző. Az újszülöttek alvásának még 50%-a REM, míg koraszülötteknél 80-60%-os a REM fázis megjelenése a Non-REM fázisssal szemben.

A REM fázist paradox-alvásnak, álom fázisnak hívják

Milyen alvászavarok léteznek?

Az alvászavarok sokfélesége miatt az összes típust nem tudjuk összegezni, csupán a legfontosabbakat – vagyis a legtöbb embert érintôket mutatjuk be röviden.

Nagyon sokféle alvászavar létezik, és mivel az alvás igen fontos életmûködésünk, ma már külön orvostudományi ág foglalkozik velük – ez a szomnológia vagy alvásmedicina, az

alvásspecialistákat szomnológusoknak is hívják.

A leggyakoribb az inszomnia (amikor nem tudunk elaludni vagy visszaaludni, pedig szeretnénk), amely az emberek közel egyharmadát is érintheti, legalábbis életük egyik szakaszában.

A másik nagyon jelentôs alvászavar-csoport a légzésfüggô alvászavarok, amikor alvás közben olyan légzési jelenségek tapasztalhatók (pl. a légutak súlyosabb vagy kevésbé súlyosabb beszûkülése), amelyek veszélyesek lehetnek, és egyébként a normális alvást is gátolják. Vannak alvásfüggô mozgászavarok is: ilyenkor az alvást valamilyen mozgásos esemény zavarja meg. A furcsa éjszakai viselkedések, a paraszomniák. Az alvászavarokhoz soroljuk azt is, amikor a személy alvás-ébrenlét ritmusa teljesen eltolódott a környezethez képest, vagy amikor nem tud alkalmazkodni a hirtelen változásokhoz (pl. váltott mûszakhoz, vagy idôzónák átrepüléséhez). Ritka betegség a narkolepszia, amikor a mélyalvás, a REM-alvás és az ébrenlét (a három legfontosabb tudatállapotunk) önálló életet él:

nappal mélyalvás-rohamok törnek ránk, akár vezetés vagy veszélyes munka közben, ébren álmodunk, vagy az izmaink éber állapotban, hirtelen lazulnak el a REM-fázishoz hasonló módon, és ezért összeesünk, éjszaka pedig alvás helyett éberségi rohamaink vannak.

Az alvászavarok sokfélesége miatt az összes típust nem tudjuk összegezni, csupán a legfontosabbakat – vagyis a legtöbb embert érintőket mutatjuk be röviden.

Részletes leírás:

Inszomnia

  • Számos szomatikus és pszichopatológiai kórkép tüneteként jelentkezhet. Inszomniáról vagy alváselégtelenségről beszélünk, ha az alvás nehezített, az éjszakai alvás felületes, gyakori ébredésekkel megszakított, az ébredés túl korai és az alvás nem eléggé pihentető.
  • A népesség mintegy 15-30%-a szenved visszatérő vagy rendszeres alváselégtelenségben.
  • Az inszomnia életkor és nem függő: nőknél 45, a férfiaknál 60 év felett sokkal gyakoribb, előfordulása nőknél gyakoribb.

Hiperszomniák

Narkolepszia

  • Az emberi vigilitás három fiziológiás alapállapotának, a lassú hullámú alvásnak, a REM alvásnak,  és az ébrenlét egymástól való elhatárolódásának a zavara. A betegség tüneteit rendszerint az ébrenléti állapotban jelentkező REM fázis vagy REM részjelenségek okozzák.
  • Négy alaptünet:
    1. Nappali aluszékonyság, amely rohamszerűen, 1-10 percig tartó alvásattakok formájában jelentkezik.
    2. Katalepsziás attak: emocionális behatásokra jelentkező hirtelen tónusvesztés.
    3. Alvási paralízis: elalváskor, ébredéskor jelentkezhet, ép tudat mellett 1-4 percig tartó teljes mozgásképtelenség.
    4. Hipnagóg hallucinációk: elalváskor jellemzőek, élénkek, szorongást, elalvási inszomniát okozhatnak.

Obstruktív alvási apnoe szindróma

  • A két legjellemzőbb tünete az alvási aluszékonyság és az éjszakai apnoés szakaszok. A szindróma gyakorisága a teljes populációra számítva 1-4%-os. A betegség rendszerint középkorban kezdődik és az életkor előrehaladtával gyakorisága növekszik.
  • Lényege: alvás alatt, amikor az izomtónus csökken, elzáródnak a beteg felső légutai. Az elzáródás 10-20 másodpercig tart, ezután a beteg felületesebb alvásfázisba kerül, esetleg felébred, így megnő az izomtónus és oldódik az apnoe. Egy éjszaka során az apnoe – felületes alvás – alvás mélyülése – apnoe ciklus több száz alkalommal lejátszódhat. Az éjszakai apnoés szakaszoknak jelentős hermodinamikai hatásai vannak, amelyeknek hosszú távon komoly következményei lehetnek.
  • Krónikus szövődmények lehetnek: hipertónia, szívinfarktus, stroke, kognitív defektus, nappali aluszékonyság tünetei így figyelemzavar, memóriazavar.

Paraszomniák

A paraszomniák az elalvási és felébredési folyamat kisiklásából, ill. mind a lassú hullámú alvás (LHA), mind a REM alvás egyes funkcióinak disszociációjából származnak.

Ébredési zavarok

  • Jellemzőjük, hogy a LHA-ban  jelentkeznek és lényegük a patológiás, disszociált ébredés, amelyben az alvás és éberség különböző jelenségei egyidejűleg vannak jelen.

Ébredés zavartsággal

  • Az ébredés rendszerint mély LHA-ból történik, jellemzője az idő és térbeli dezorientáció, a gondolkodás és beszéd lassúsága, a válaszkészség gyengesége. A magatartás és tárgyhasználat sokszor inadekvát. Tartama percek és órák között mozog. Öt év alatti gyermekeknél gyakori, de nem tekinthető kórosnak.

Alvajárás

  • Automatikus komplex cselekvés rendszerint felkeléssel és járással LHA-ból, utólagos amnéziával.Az alvajárót nehezen lehet felébreszteni, zavartan, agresszívan viselkedhet. Intervenció nélkül visszatérhet az ágyába, de kiléphet az ablakon, kimehet az utcára. Leggyakrabban 4-8 éves kor között fordul elő.

Pavor nocturnus

  • Mély LHA-ból keletkező hirtelen felébredés, amelyet átható felkiáltás és vegetatív tünetek kísérnek. A beteg felül, ritkábban ki is kel az ágyból, dezorientált a külső ingerekre nem mindig reagál. Az epizódot amnézia követi. Gyermekekben 3%-ban, felnőtteknél 1%-ban fordul elő. Férfiaknál gyakoribb. Temporálislebeny epilepsziától, szorongást okozó éjszakai kardiális szenzációktól és lidérces álmoktól differenciálandó.

REM alvással kapcsolódó paraszomniák

Szorongásos álmok

  • Intenzív szorongásos tartalmkkal jellemzett álmok a REM alvásban, rendszerint az éjszaka utolsó harmadában, amelyek ébresztenek és részletes fenyegető álomképet hagynak maguk után. Gyermekkorban gyakoribb, de fennmaradhat felnőttkorban is.

REM fázissal összefüggő viselkedésszindróma

  • Állatkísérletekből ismert, hogy amennyiben megszüntetjük REM-ben az izomtónusgátlást, úgy az állat az álomtartalomnak megfelelően viselkedik. Ez az állapot bizonyos betegségeknél természetes úton is létrejön. Időseknél vagy agyi degeneratív betegségben szenvedőknél figyelték meg, hogy a betegek éjszaka drámai, gyakran erőszakos komplex cselekménysorozatokat hajtanak végre, amelyek sokszor sérüléshez vezetnek. Ilyenkor a betegek alszanak csak a REM alvásra jellemző teljes tónustalanság valami miatt nem jön létre és az alvó eljátssza álmait.

Egyéb paraszomniák

  • Enuresis nocturna

Az éjszakai enuresisek többsége LHA-ban jelentkezik, de előfordulhat REM-ben is álomélmény kíséretében. Valószínűleg fejlődésbeli elmaradásról van szó, amely örökletes vonásokat mutat.

Nyugtalan lábak szindróma

  • A betegség alaptünete a két alsó végtagban fellépő kellemetlen, libabőrösséghez hasonló zsibbadásérzés. A tünet ágyban, elalvás előtt, vagy más nyugalmi állapotokban jelentkezik. A kínzó paresztéziák hatására a beteg mozgatni kezdi lábait az ágyban, máskor kénytelen felkelni, sétálni. Súlyos esetben mindez eltarthat reggelik is és másodlagosan inszomniához vezethet.

Cirkadian ritmus megzavarásából eredő alvászavarok

Ezek az alvásidő 24 órás időzítésével kapcsolatos zavarok, közös vonásuk, hogy a kívánt vagy szociálisan szükséges mintázat és tényleges alvásminta eltér egymástól.

Késői alvásfázis szindróma

  • A beteg reggelente nehezen kel fel és este viszont elalvási inszomnia jelentkezik. Az alvászavar oka, hogy a páciens belső alvásideje a szociálisan elvárt alvásidőtől későbbre tolódik: az ilyen betegek legszívesebben hajnalban aludnának el és kora du. kelnének. A páciensek, akik rendszerint serdülőkorúak az alvásfázis eltolódás miatt gyakran kapnak szemrehányást.

Jet-lag szindróma

  • Gyors, több időzónát átívelő utazások nyomán keletkező alvás – átalvás zavar, amelyet nappali aluszékonyság, teljesítőképességcsökkenés és gasztrointesztinális tünetek jellemeznek.

A nem 24 órás alvás-ébrenlét ciklus szindróma

  • Lényege, hogy a beteg alvásciklusa nem a Föld forgás 24 órás ciklusához, hanem az emberi belső biológiai óra valamivel hosszabb, 25 órás ciklusához alkalmazkodik. A kórképben szenvedők elalvása és felébredése mindennap egy órával későbbre csúszik. A betegek jelentős része világtalan.

Az alvás és a pszichiátriai betegségek

  • Legtöbbet vizsgált terület a depresszió és az alvás közötti kapcsolat. Hiszen a depresszió egyik fő jellegzetessége az alvászavar. A depressziós beteg rendszerint az éjszakai felébredésre panaszkodik és nem az elalvásra. Tipikus tünet a kora reggeli felébredés. A depressziós betegek 20%ának elalvási, átalvási problémái nincsenek, viszont hiperszomniáról panaszkodnak.
  • A pánikbetegek 5-10%ában a pánikroham kizárólag csak alvásban jelentkezik ill. ébrenlétben és alvásban egyaránt. Az éjjelente jelentkező pánikrohamoknak inkább biológiai mint pszichodinamikai okai vannak.
  • Gerontopszichiátria: idős emberek jóval kevesebb időt töltenek el mély alvásban, náluk gyakoribb az alvási apnoe és nyugtalan lábak szindróma.
  • Az alvásbetegek jelentős hányada másodlagosan pszichiátriai betegségben szenved. Drog- és alkoholabúzus és dependencia nemcsak oka, hanem gyakori szövődménye is lehet az inszomniának. A perzisztáló inszomnia depresszióhoz és szorongáshoz vezethet.

(Forrás: Füredi és mtsai (2001): A pszichiátria magyar kézikönyve)

Kezelés:

Sok paciens számol be arról, hogy neurofeedback terápia hatására jelentőse javul az alvás minősége.

A biofeedback segítségével a páciensek is megtapasztalhatják, hogyan mutatkoznak meg testükben a feszültség különböző jelei (felületes légzés, szapora szívverés, megnövekedett bőrellenállás), amelyek mind-mind a stresszes állapot következményei. A módszerrel utána begyakorolják az ellazító hatású hasi légzést, először csak a foglalkozások során, majd alkalmazni tudják a mindennapokban is. Ezen kívül megtanulják ellazítani bizonyos izmaikat, például a homlok- és nyakszirti izmokat, és otthon rendszeresen gyakorolnak. Az alvástréning optimalizálja a hasi és rekeszizomlégzést, és így megkönnyíti az elalvást. Az Amerikai Pszichológiai Társaság álláspontja szerint a biofeedback, neurofeedback  az egyik leghatékonyabb kezelési módja az inszomniának.

Módszer 

  • Neurofeedback, StressControl, HRV Biofeedback, relaxáció, Alfa-Theta tréning

Időpontkérés

Időpontkéréshez töltsd ki az alábbi űrlapot!