Project Description

Traumának azt a szélsőséges erőszak vagy életveszély által kiváltott veszélyhelyzetben fellépő élményt nevezzük, amelyben nem tehetünk semmit a helyzet befolyásolása érdekében. 

A traumás élmények az agyi riasztórendszerek (amygdala, hipotalamusz, agytörzs) szélsőséges aktiválódásához vezetnek. A lelki traumaélmény megváltoztatja a fent nevezett neurobiológiai struktúrákat. A traumatikus események azért okoznak az áldozatokban sérülést, mert meghaladják az egyén alkalmazkodóképességét.

A gyermekkorban átélt súlyos traumák a PTSD-nél megfigyelhető változások mellett, olyan pszichés vészreakciót is kiváltanak, melyet disszociációnak hívunk. A disszociáció során a szubjektív tapasztalás eltávolodik az itt és most-tól, hogy megvédje az egyén az elviselhetetlen lelki vagy testi stressztől. A disszociáció nemcsak pszichés folyamat, hanem egyúttal neurobiológiai aktus, amellyek az agy „érzésteleníti” saját magát. Súlyos , disszociatív pszichés zavarok (főleg határeseti zavarok, bizonyos evészavarok) alakulhatnak ki azokból a pszichés és neurobiológiai nyomokból, amelyeket  a gyermekkori traumák hagynak hátra.

(Forrás: Joachim Bauer: A testünk nem felejt. Kapcsolataink és életmódunk hatásai génjeink és idegrendszerünk működésére)

A PTSD olyan tünetcsoport tehát, amely jellemző módon valamely különösen felkavaró életeseményt követően alakul ki.

A PTSD fő tünetei:

A hiperarousal az idegrendszer túlgerjesztettségét jelenti: a veszélyvárás tünetei állandósulnak és a kiváltó esemény megszűnte után is fennmaradhatnak. Az áldozatnak alvászavarai vannak, ártalmatlan ingerektől is megriad, konkrét félelmek (sötéttől, zajtól) és általános szorongások gyötrik (pl. agorafóbia) gyötrik.

Az emlékbetörés jelenségei ébrenlét során emlékbevillanások (flashbackek) , alvás idején pedig traumás rémálmok megjelenése okozzák.  Egy átvitebb szint, a traumás újrajátszás jelensége, amikor az áldozat kellő feldolgozás és értelmezés hiányában újra meg újra veszélyes helyzetekbe hozza magát, és ezáltal további traumákat él meg.

A beszűkülés egyrészt a tudat működésének korlátozódására utal: az érzséek, gondolatok, emlékezet és cselekvés normál esetben integráltan működő egysége felbomlik.

Újraélési jelenségek:

  • visszatérő gondolatok, képek, hangok
  • traumás álmok
  • szorongás
  • stressz

Fiziológiai állapot:

  • ingerlékeny
  • koncentrációs képessége gyengül
  • az ijedtség túlzott reakciókat vált ki