Kényszerbetegség

A kényszerbetegség gyermek- felnőttkorban egyaránt előforduló krónikus, többnyire hullámzó lefolyást mutató pszchiátriai kórkép.

A betegséget az alkalmazkodást, a mindennapi tevékenységet jelentős mértékben megzavaró kényszergondolatok, és kényszercselekvések fennállása jellemzi. A betegségosztályozások szerint a szorongásos kórképek között szerepel.

A kényszerbetegség az esetek nagy részében gyermekkori eredetű. A felnőtt korú betegek felénél-harmadánál a betegség a 15. életév betöltését megelőzően alakult ki. A kórkép kialakulásához magasabb pszichés differenciáltság szükséges, így 10 éves kor alatt nem fordul elő.

A rendellenesség megjelenése, tünetegyüttese gyermekek és serdülők esetében nagyon hasonló.

A különböző fejlődési fázisokban találunk olyan időszakokat, melyben a gyermek szorongása jobban előtérbe kerül és ennek elhárítására, különböző jellegű kényszeres rituálék kapnak szerepet.

A tünetek két területen jelentkezhetnek:

Kényszegondolatok:

A kényszergondolat (rögeszme) olyan állandóan visszatérő ötlet vagy indíték, ami rátelepül a gondolatokra, a gyermek ezekkel szemben védtelen, elhárításukra képtelen, s idegennek érzi azokat. Kényszerjellegű jelenségek a normális fejlődés bizonyos szakaszaiban is jelentkezhetnek átmeneti jelleggel.

A kényszergondolatok félelmetesek, kínzóak. Olyan állandó visszatérő ötletek és indítékok, melyek rátelepülnek a gondolatokra. A gyermek ezekkel szemben védtelen, elhárításukra képtelen és idegennek érzi azokat. Igen erős szorongást váltanak ki, amelyektől az egyén nem tud megszabadulni. A gondolatok agresszióval, pusztítással, halállal, és betegségekkel kapcsolatosak leggyakrabban.

Kényszercselekvések:

A kényszercselekvés végrehajtója — valamely kényszergondolattól hajtva — úgy érzi, tettével valamely gondolat, impulzus megjelenését vagy egy elképzelt katasztrófa eljövetelét akadályozhatja meg. A betegnek gyakran pontos, kidolgozott menetrendje van a végrehajtandó cselekedetek időtartamával, sorrendjével, számával kapcsolatban

A gyermekkorban a kényszercselekvések kivitelezésébe a gyermek bevonja a szülőt is, ezt kiterjesztett kényszernek nevezzük.

A cselekvés sokszor a gondolatra adott válasz. Célja a szorongás csökkentése. Az egyén számára is túlzott mértékű vagy értelmetlen cselekvéssorozat. Ha más személy is bevonásra kerül a ceremóniába, kiterjesztett kényszerről beszélünk pl. tisztálkodási, ellenőrzési, gondolkodási, ismétlési, imádkozási, megszámolási kényszercselekvések

A kórkép önértékelési, szocializációs problémával jár, depressziót, szorongást, teljesítményromlást, csökkent magabiztosságot eredményez.

Részletesebben:

A kényszergondolatok (obszessziók) többnyire kellemetlen, ostoba, és zavaró érzések, gondolatok, vagy gondolattöredékek, amelyeket a beteg önmagától idegennek, akarata ellenére valónat tart és próbál küzdeni ellenük.

A gondolatok jellegezetes témák köré csoportosulnak:

• Szennyeződéssel kapcsolatos kényszergondolatok
• Agresszív gondolatok
• Szexuális tartalmú kényszergondolatok
• Takarékosság, gyűjtögetés
• Mágikus gondolatok, babonás félelmek
• vallásos kényszergondolatok, túlzott moralizálás

A kényszercselekvések (kompulziók) olyan tevékenységek, cselekvések, ceremóniák, melyeket a beteg ismételve, belső, de mégis idegenként átélt késztetés hatására hajtanak végre. A kényszercselekvés gyakran a kényszergondolatok hatására keltett félelem elhárítását szolgálják.

A kényszercselekvések ugyancsak jellegzetes területeken mutatkoznak meg:

• Mosakodással, tisztasággal kapcsolatos kényszercselekvések
• Ellenőrzéssel, kontrollálással kapcsolatos
• Az ismétlési rituálék az újraolvasás, radírozás, újraírás, rutin tevékenysége (küszöbön át és visszalépések, lépcsőn fel –lejárás, ismételt leülés, felállás..stb.)
• Számolási rituálék
• Rendrakás, rendezgetés, a szimmetriára való törekvés
• Kényszeres gyűjtögetés
• Túlzásba vitt babonás viselkedés

A kényszercselekvés végrehajtója úgy érzi, tettével valamely gondolat, impulzus megjelenését, vagy egy elképzelt katasztrófa bekövetkeztét akadályozza meg. A cselekvések közül a mosakodási, tisztálkodási rituálék (75%) és az ellenőrzési kényszerek (40%) a leggyakoribbak. Iskoláskorban az újraolvasás, újraírás, is jellemző, mely a tanítási órákon is észlelhető, mert a gyermek munkatempója lassul.

Kezelés:

A terápiás segítség formái: Kognitív és viselkedés terápia,  pszichoedukáció, neurofeedback.

A neurofeedback eljárással a szorongás is jól kimutatható, a tréning során ennek mértéke csökkenthető.