A neurofeedback technika olyan jellegű visszacsatolás, amely az agy aktivitásának valós idejű megjelenítésével – például a számítógép képernyője segítségével – megtaníthatja a betegnek az önszabályozást, ezzel a gondolatai lényegesen célirányosabbak, feladat-orientáltabbak lesznek. Másképpen szólva, javul a jel/zaj arány.
Stephen LaConte, a Virginia Tech Research Institute munkatársa vezetésével a kutatók a funkcionális mágneses rezonanciás képalkotó készüléket (fMRI), ezt a viszonylag új eszközt használták fel arra a célra, hogy gondolatokat megjelenítsen: az emberi agyi aktivitást olyan vezérlő jelekké változtassa, amelyek fizikai eszközöket vezérelnek vagy a számítógép képernyőjén megjelennek – valós időben. Ilyen, egyelőre kezdetleges módon, megvalósulhat az agy rendellenességeinek, sérüléseinek, a sztrók következményeinek kezelése.
“Az agyunk vezérli a nyílt, mások számára megfigyelhető ténykedésünket, amivel közvetlen interakcióba léphetünk a környezetünkkel, kinyújtjuk a karunkat vagy eléneklünk egy áriát” – magyarázza LaConte. “A rejtett mentális tevékenységeket azonban – mint a képzelet, a belső beszéd, a múltra emlékezés – nem lehet kívülről megfigyelni és pontosan lefordítani a külvilág számára.”
De most, hogy létezik az agy-komputer interface, lehetőség mutatkozik az eddig ‘megfoghatatlan’ mentális tevékenységek megfigyelésére.
Kutatásaikban az egész agyra kiterjedő, valós idejű fMRI-t használtak, céljuk az volt, hogy megértsék az agy-komputer interface neurális (idegi) hátterét.
Két tucat kísérleti személyt felkértek, hogy vezérelje a vizuális interface-t, a számok csöndben való felsorolásával, hol gyorsan, hol lassan. Majd azt a feladatot kapta az egyik csoport, hogy vezérelje a tű mozgását az eszközön, amit megfigyel, a másik csoport pedig csak egyszerűen: nézze a tűt.
Meglepő feedback hatást fedeztek föl: azok a személyek, akik a tűt vezérelték, jobb jel/zaj arányt értek el az egész agyterületen, mint akik csak nézték, hogyan mozog a tű. LaConte azt mondja, régóta gyanította, hogy létezik ilyen, de megfoghatatlannak tűnt.
“Amikor a kísérleti személyek feedback nélkül, magukban számoltak, eléggé összeszedettnek tűntek, de amikor feedbackkel csinálták, azt láttuk, hogy növekszik az összeszedettség, jobb a jel/zaj arány az egész agyterületen. A növekvő tisztaság vagy azt jelentette, hogy a jel élesebbé vált, vagy azt, hogy a zaj csökken, vagy mind a kettőt. Gyanítom, hogy az agy vált kevésbé zajossá, a személy képesebb lett a feladatra koncentrálni.”
A jel/zaj arány emelkedése lehetőségeket hordoz az agy rehabilitációja terén.
“Amikor az ember egy valós idejű agyszkennelésen visszajelzést kap a saját agyi aktivitási mintáiról, kimunkálhatja annak módját, hogyan lehetne nagyobb kontrollt gyakorolni a saját mentális folyamataira. Ez megadja a lehetőséget a saját gyógyulásához. Végső soron ezt a hatást akarjuk kihasználni az agyi sérülések és a pszichiátriai és neurológiai rendellenességek kezelésére.”
“Ebben a kutatásban lehetőségek rejlenek azoknak az embereknek számára, akiknek az agya megsérült, akár trauma, akár sztrók során, olyan sérülést szenvedtek el, ami a mozgási rendszert érinti, például, hogyan menjenek, hogyan mozgassák a karjukat, vagy beszéljenek. Dr. LaConte innovációja, a valós idejű fMRI-vel segíthet a betegnek újratanítani a saját agyát”- reagált a Virginia Tech Research Institute igazgatója, Michael Friedlander.